Vétkes étkek

  • 0

Vétkes étkek

Az ember lelkéhez vezető legbiztosabb út a gyomrán át visz. Gondoljuk csak meg, hogy tekintélyes államfők villás reggelik, munkaebédek, pompás vacsorák során igyekeznek egymás érveit közelebb hozni. Régi trükk, hogy az ügyes asszony főztje a legbiztosabb, legtartósabb csábítás a férfiembernek.
Ősidők óta a táplálkozás az ember életének/gondjainak középpontjában áll. A mindenevő, halászó, vadászó, gyűjtögető ember ugyan most piacokon tolong és a rafinált szakácskönyveket bújja, de a lényeg nem változott: megfelelő mennyíségű és minőségű táplálékra vágyik.

Kezdjük a mennyiséggel!
Sokat hallottunk már: a túlzott táplálékbevitel fölösleges, folyamatos megterhelést jelent a szervezet “feldolgozó apparátusának”, majd a keletkezett többletsúly “működtetése” újabb feladatot ró a keringésre. Az elhízott embert hordozó vázrendszere a folytonos “be nem tervezett” cipekedéstől rohamosan kopik, romlik. A túlsúlyos ember sajnos korábban öregszik. Végzetes zavarok jöhetnek létre persze akkor is, ha a felvett táplálék mennyisége kevés. Különböző hiánybetegségek alakulnak ki az egyoldalú, vagy elégtelen táplálkozás következtében. A vitaminok, a fehérjék, sók, ionok hiánya életveszélyes állapotokat idézhet elő.
Természetesen a mennyiségen kívül egyenrangúan fontos a táplálék minősége, összetétele is. Egyes betegségek esetén biztos összefüggést ismerünk a táplálkozás és a kór kialakulása között. Legismertebb példa a köszvény, amely lényegében anyagcserezavar, amelyet bő étkezések, belsőségek, húsételek, csokoládé stb. fogyasztása idézhet elő. Világos az összefüggés a cukorbetegség és a jelentős szénhidrát fogyasztás között is. Jogos és logikus törekvés, napjainkban pedig divatos is, hogy egyéb betegségekkel kapcsolatban is keressük a táplálkozással javítható lehetőségeket.

Mi az, ami tilos, mi az, ami beépítendő az étrendbe?
Az ízületi gyulladásban szenvedők között sokan megkísérlik a húsételek elhagyását. Az orvosi szakirodalomban megjelent a mélytengeri halakból készített olaj alkalmazása, amely gyulladáscsökkentőként szerepelne ezeknek a betegeknek a kezelésében. Egyértelmű recept nincs. Vannak vegetáriánus betegek, akik bővebb vitamin-, rost-, folyadékfogyasztás mellett, az ideális súlyt elérve ízületeiket lényegesen jobbnak érzik. A halolajról is sikerekrő számolnak be egyes betegeknél. Ugyanakkor vannak ugyanezen a diétán tartottak, akiknek továbbra is erélyes gyógyszerekre van szükségük, állapotukat a táplálkozással nem lehet meghatározóan befolyásolni. Mindenesetre a tudatos étkezés, a helyes mennyiségben és ésszerű minőségben bevitt táplálék – ha önmagában nem is mindig megoldás -, mindenképpen a gyógyulási esélyt javító tényező.